Novemberben ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját a Majsa Alapítvány. Az ünnepséget a Csábrády János Civil Házban tartották. Sokan eljöttek azok közül, akik az elmúlt húsz év során így, vagy úgy kapcsolódtak az alapítványhoz, segítették annak munkáját. A vendégek között volt Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke is, aki beszédében elmondott gondolataival fontos mondanivalót fogalmazott meg a jelenlévők számára.

Az alábbiakban Terbe Zoltánnak, a kuratórium alelnökének összefoglaló gondolatait olvashatják.

Kedves Vendégeink !

Tisztelt Hölgyeim !

Tisztelt Uraim !

Tisztelt Ünneplő közösség !

Sok szeretettel köszöntök mindenkit. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és részt vesznek születésnapi ünnepségünkön. Remélem, hogy a mai este során sok jó élménnyel gazdagodva térnek majd haza.

Engedjék meg, hogy beszédemet egy kis kitérővel kezdjem. Egy kitérővel, amely megmutatja alapítványunk létrejöttének előzményeit. Napjainkban a magyar közélet zsigeréig át van politizálva. Ránk, a Majsa Alapítványra, az elmúlt húsz évben is mindig egyfajta politikai bélyeget nyomtak, és ez miatt sajnos a Majsai közélet egyes szereplői eleve ellenérzéssel tekintettek ránk, anélkül, hogy bármikor is magyarázatot adtak volna erre.

Mi lehet ennek az oka ?

Majsán az úgynevezett ellenzéki mozgalom, szinte Lakitelekkel együtt a nyolcvanas évek legelején kezdődött. Akkor kezdte működését a Kiskunmajsai Könyvklub, mely működése során vendégül láthatott számos politikust, művészt, írót, költőt, és sportolót határainkon innen és túl. Ez nem tetszett az akkori hatalomnak.  A könyvklubot 1985-ben ( karhatalmi segítséggel ) betiltották. Ezek után szinte természetes volt, hogy azok a személyek, akik kötődtek a betiltott klubhoz, aktív részvételt vállaltak a helyi és az országos rendszerváltás folyamatában. Mi, egy hajóban eveztünk ekkor, és mi, többségében az MDF-et választottuk. Innen, ilyen mélyről jönnek közös gyökereink. Azok az emberek, akik ilyen előzmények után folytatták az aktív közéleti munkát, - és még sokan közülük most is velünk politizálnak, - szívesen csatlakoztak Fekete Pál, néhai országgyűlési képviselő kezdeményezéséhez, és megszületett egyfajta cselekvőképes összefogás gondolata.

Akkor az ország kormánypárti része támogatta azt az elképzelést, hogy a soron következő EXPO helyszíne Magyarország legyen. Az ellenzéki oldal természetesen nem. Mi aktívan szerettük volna segíteni a kormány elképzelését, és azt is szerettük volna elérni, hogy Kiskunmajsa profitáljon is majd a tervezett EXPO-ból.

1992-ben ezen okok, és előzmények miatt jött létre a MAJSA ALAPÍTVÁNY !

Gyökereink, összefogásunk tehát egy tőről fakadtak. Innen származhat a politikai bélyeg. Ezért alakulhatott ki az a kép, amely némelyeknek kevésbé nyerte meg a tetszését. Azt azonban nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy  tevékenységünket lokálpatrióta módon mindig is pártsemlegesen Kiskunmajsáért végeztük.

Kis idő múlva kiderült, hogy nem lesz EXPO, és az alapítvány céljainak, tevékenységének új, hasznos irányt kell szabnunk. Azok akik az alapításkor ott voltak, hozzáértésüket, tudásukat, kapcsolataikat adták ahhoz, hogy alapítványunk meg tudjon felelni, az új kitűzött céloknak. Vagyonunk soha sem volt jelentős. Az igazi erő mindig az összefogásból eredt. Találtunk olyan embereket, partnereket, akik megismervén céljainkat, elképzeléseinket, aktív, és sokszor tehetős támogatást nyújtottak az elképzelések megvalósításához. Szinte soha nem egyedül, saját erőből végeztük el a munkát, valósítottuk meg elképzeléseinket. Az erőnk abban rejlett, hogy sokszor, és sikeresen pályáztunk, és ez mellett össze tudtuk fogni az adott cél érdekében a   Majsai emberekkel. A lényeg, az erő, szerintünk az összefogásban van.

Így tudtunk könyveket kiadni, szobrokat építeni. Feltárni elődtelepülésünk maradványait. Játszóteret, tenisz pályát létrehozni. Megszülethetett a tanítók kiskunmajsai fája. Így tudtunk helytörténeti, közéleti kiadványokat, rádióműsorokat készíteni. Megkapni, és felújítani, valamint működtetni egy Civil Házat. Segítséget nyújtani a Majsai öreg focisták találkozóihoz. Partnerei lehettünk az országosan egyedülálló ’56-os alapítványnak. Pályázati segítséget nyújtani energiatakarékos eszközök beszerzéséhez. Így tudtunk baráti kapcsolatokat létrehozni és ápolni testvérvárosi partnereinkkel. Külső vállalkozói segítséggel vehettünk részt gyermekek étkeztetésében. Ilyen módon sikerül minden évben megszervezni a katolikus egyházzal karöltve  az adventi gyertyagyújtási ünnepségeket, és határszentelést. Közösen ünnepelhetünk Kiskunmajsán augusztus 20-án. Megalapíthattuk a „MAJSÁÉRT” díjat, és azzal méltó elismerésben részesítjük azokat, akik sokat tettek Kiskunmajsáért.

Vannak félbemaradt, tán el sem kezdett munkáink is. Nem készült el a csónakázó tó, a hozzá tartozó létesítmények, csak a terveik. Nem bővült a szabadidő központ. Nem épül újjá a kálvária templom sem. Szerencsére többen vannak kiskunmajsaiak, akik nyomdokainkban járnak, és fáradoznak a tervek megvalósításán. Köszönet érte.

Sajnos az elmúlt húsz év során többször elkövettük azt a hibát, hogy nem fényképeztük, nem dokumentáltuk azt, amit tettünk. Bokros teendőink mellett ez sokszor elmaradt. Most a születésnapi rendezvény és kiállítás készítésekor szembesültünk ezzel a ténnyel, és bizony nem kis munkánkba került, hogy összeszedjük az elmúlt két évtized emlékeit. Kérem, hogy tekintsenek most el egy alapos, részletes, és mindenre kiterjedő ismertetéstől, az alapítvány elmúlt húsz évével kapcsolatban.

Reméljük, hogy a kiállítás, a kiadványok, és a mai beszélgetések meg tudják mutatni Önöknek az elmúlt húsz év általunk képviselt szellemiségét, munkásságát, és eredményeit. Az elkövetkezendő percekben kérem kicsit menjünk vissza közös múltunkban. Ha felidézünk Önökben emlékeket, gondolatokat, érzéseket, esetleg korábbi ötleteket és terveket, azokat osszák meg velünk. Még hasznunkra válhatnak.

Tisztelt Ünneplő Közösség !

Húsz év nagy idő. Egy ember, egy család életében is, de egy helyi közösség életében is. Mint azt korábban említettem, közösek a gyökereink. Kiskunmajsaiak. Kérem olvassák el rövid tájékoztatónk hátoldalán lévő csodálatos Jékely Zoltán verset….

Mi, akik évtizedekkel ezelőtt ráléptünk arra az útra, amelynek jelentős részét, mint Majsa Alapítvány tettük meg, hűek maradtunk akkori terveinkhez, gondolatainkhoz, városunkhoz. Az elmúlt húsz év során, - miközben sajnos mi is fogyatkoztunk -  közös munkánk révén jobb és több lett Kiskunmajsa.

Ma, itt Kiskunmajsán nem érezzük már azt a kezdetekkor tapasztalható országos támogatottságot, beágyazódottságot, és segítséget, mint akkor. Kicsit magunkra hagyatva érezzük magunkat. Úgy gondoljuk, hogy talán kicsúsztunk a fősodorból. Ennek ellenére természetesen tesszük dolgunkat úgy, mint korábban. Fáradozunk szűkebb közösségünk Kiskunmajsa, és így a magyarság felemelkedése érdekében.

Ez úton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt évtizedek során segítettek munkánkban, támogatták tevékenységünket bármilyen módon is. Pénzzel, munkával, tanáccsal, jó szándékkal, csendes szimpátiával.  Köszönet mindenkinek, akik a helyi összefogás útját választva velünk együtt fáradoztak Kiskunmajsa fejlődéséért. Hisszük, hogy nem csak közös munkánk hagyott nyomot az itt élő emberekben, hanem az összefogás szellemének erősödéséhez is hozzá tudtunk járulni legalább egy kicsit.